Nem tudom, lehet-e szebb és nagyobb ajándék, mint amelyet Ókovács
Szilveszter főigazgató úr és a Magyar Állami Operaház tagjai nyújtanak a Kárpát-haza
immár csaknem száz esztendeje idegen főhatalom alatt élő magyarságának... mert
az, amit Erdély nagyobb városaiban tesznek, az az igazi nemzetmentés, az az
igazi lelki-, és szellemi erőt adó áldozat.
 |
| Medveczky Ádám, a csíkszeredai, óriási sikert aratott előadás karmestere |
A Magyar Államni Operaház társulatának Hunyadi László előadását
Csíkszeredában volt szerencsém láthatni a minap, s ez a mű a magyarországi ember
számára (is), a székely városban sokkal mélyebbrehatolóbban szól, sokkal többet mond, mint Budapesten.
Nem a történelmi események felidézése miatt, bár nagyobb szellemi
erőfesztés nélkül is át lehetne írni a művet a mai magyar politikai eseményeknek
megfelelő történetre... hiszen semmi nem változott – vagy mondhatnók – minden
ugyanaz... Mindig voltak (és vannak) a nemzethez hű, a nemzetet szolgáló politikai
vezetők, s mindig voltak rongy emberek, akik a nemzet ellenében az idegen
hatalomtól vártak és várnak jólétet, pénzt, az árulásért járó gazdagságot... s
ezért akár ölnek is, ha arra módjuk adódik (lásd; 1919, 1945-1998, 2017.). Ezt mind tudjuk, hiszen akár Erdély
mai nyomorúságos helyzetét, akár a magyarországi rongy politikai ellenzék lelki és szellemi nyomorultjait
nézzük, a pártütés jelen van és következetesen árt...
Ám, ha pozitívan fogjuk
fel nemzetünk Mátyás király meggyilkoltatása óta cseppet sem örvendetes és győzedelmes történelmét, örülhetünk
annak, hogy mindezen áruilóink és rongy haszonlesőink ellenére mégis vagyunk – és maradunk
– a Kárpát-hazában.
Mi sem bizonytja jobban a Fennvaló irántunk való szeretetét és kegyelmét,
mint az, hogy a gyalázatos trianoni nemzetgyilkosság után száz esztendővel
Erdély városainak lakossága vastapssal köszöntheti a Erkel operájának bemutatása
után a budapesti Magyar Állami Operaház művészeit.
Eközben Marosvásárhelyen a magyar katolikus iskoláért tüntettek... mert
a jelenleg regnáló román főhatalom – hagyományőrzésként – ismét ígért,
de ismét nem tartotta be ígéretét, s az iskolakezdés előtt napokkal, magyar gyermekek jövőjével kéjesen játszadoztva, nem
adott engedélyt az eddig kiválóan működő magyar katolikus iskolának... a történet
tehát egyik városban történelmi operaként, a másikban szomorú politikai
jelenként tűnik fel... Erdélyben.
Legyünk azonban bizakodók és reménnyel teli szívűek. Az igazságot, a
hitet, a megmaradást nem a kisstílű pártemberek, a megszállt területet foggal
körömmel, hazudozással és aljassággal védők, az árulók és a pártütők
garantálják... Ők örök vesztesek, hiszen a történelem ezt bizonyítja.
Számomra a csodák többet jelentenek... mert mint a nagyszerű karmester,
Medveczky Ádám mondta Cskszeredában két felvonás között: – „Majd száz év után
ez igazi csoda”....
Igen! Isteni csoda ez, s ebben a csodában erős hittel kell bíznunk. Mert amíg Erkel
muzsikáját vastaps kíséri Csíkszeredában (is), addig sem elkeseredni, sem
feladni nincs okunk és jogunk... ha van hitünk!
Stoffán György