2016. augusztus 11., csütörtök

560 éve… – Hunyadi János halálára

560 éve – épp ma –, hogy kegyelmed Hunyadi János Nagy Úr, visszaadta lelkét a teremtő Istennek, miután bevégezte a dolgát ezen a földön, ott, Nándorfehérváron. A pestis vitte el Kegyelmedet, mert a halottak úgy terjesztették a dögvészt, amint a beteges szellemet ma a liberálisok. S a kettő között semmi különbség nincs. Kegyelmed hazatért a teremtőhöz, az ország azonban nem készült fel a török későbbi támadásaira, mert az ország vezetői saját érdeküket nézték csupán, nem a hazáét. Nem vették komolyan a veszélyt, amely reánk leselkedik, mert úgy valának, vele, hogy Kegyelmed elintézte amit kellett, s immár, hogy meghalt, fizetséget sem kell adjanak az öreg Kapisztránnal kivívott győzelemért. Inkább abban jártak, hogy birtokaikat nagyobbítsák, hogy beárulják egymást a királynál, hogy a győzelmet magukénak vindikálva ők kapjanak elismerést, földet, s egyéb javakat. Kegyelmed meg csak feküdjék a gyulafehérvári egyházban kedvére, amíg a világ.  

De Nagyságodnak ott sem lehetett nyugalma, mert a reformáció nagyhangú és gyilkos kedvű mívelői kidobálták a kegyelmed csontjait ama szarkofágból, amelyben pihenni szándékozott a feltámadásig. Így ma csak a szarkofágra tehetünk virágot, s szalagocskát nemzetünk színeivel. Kegyelmedet meg majd az angyalok harsonáinak megszólalásakor láthatjuk legközelebb.

S elgondolkodom Nagyságod harcainak és halálának értelmén, összevetve a mai kor történéseivel. Kegyelmed mielőtt hadat gyűjtött, birtokainak jövedelméből országot épített, kolostorokat, templomokat emelt Isten dicsőségére, Várakat erősített, mert látta, tudta Kegyelmed, hogy a muszlim világ nem tett le a zsidó kereskedő, az állítólag egykor létező Mohamed által fejébe ültetett tervről, miszerint Európát el kell foglalni és a hitetleneket, akik mi lennénk… meg kell ölni. Nagyságodnak Isten szolgálata mellett a keresztény magyar és európai kultúra védelme, az európai jogrend megőrzése, az ország fejlődésének elősegítése volt a célja, valamint az, hogy a hódító muszlim sereget távol tartsa a Kárpátok gyűrűjében élő nemzetektől. S mindezen feladatainak bőségesen eleget is tett, noha hagyhatta volna fájdalmában és sértődöttségében az egészet, s visszavonulhatott volna Hunyadi birtokaira… hiszen fiát, Lászlót a hataloméhes magyar főurak megölték… Másik fia viszont – s erről Kegyelmed már mit sem tudhatott – olyan királya lett a magyarnak, hogy hozzá fogható vezér immár 500 éve nem született ebben a hazában.

Ma sem vagyunk jobb helyzetben, mint Kegyelmed idején volt a magyar. Csak ma másképpen hívjuk azokat, akik elárulják Magyarországot. Őket ma ellenzékinek, baloldalinak nevezzük. Ők azok, akik ma bedobálják házainkba, iskoláinkba a pestises hullákat, ők azok, akik beengedik a törököt várainkba mindenféle kazamatákon keresztül, ők azok, akik a mai európai uraknál a „kormányzónkat”, s minisztereit feljelentgetik. Mert ma, az európai urak épp olyan primitív és hitetlen galádok, mint a törökkel paktáló egykori árulók. Amíg mi harcolunk azért, hogy népeinket ne irtsa ki a muszlim sereg, addig ezek a férgek behívják, s éjjelenként rejtve telepítik le Európában a megszállókat. Nem sereget állítanak ki ellenük, hanem feladják állásaikat, őrtornyaikba költöztetik az ellenséges katonákat. Amíg Nagyságod mellett Kapisztrán Szent János a keresztet magasra emelve gyűjtött sereget, addig ma a Vatikán falain belülre, maga a pápa viszi a muszlimokat, s Jézusra hivatkozva számolja fel Jézus kétezer esztendős egyházát. Nagycsütörtökön a hitetlen lábát mosta meg, szakítva egy jézusi Szenthagyománnyal, s kezet csókolt az uzsorásnak, akinek ősei szekérszám lopták ki Magyarországból a sót, s a körmöci aranyat, s akiket minden efféle lehetőségtől megfosztott 1222-ben az Aranybulla, majd később a Tripartitum.  

Európa már nincs Nagyuram! Az európai ember elfelejtett imádkozni és dolgozni… elfelejtette hazáját, elfelejtette azt szeretni és azért kiállni, s nyelvén kívül immár semmi nem jelzi ki milyen nemzet fia. Ám, ez a megkülönböztetés is kezd kiveszni, mert az ánglius nyelvet a mai európai urak már jóval korábban bevezették annak érdekében, hogy mire az európai nemzeteket erőszakkal és a muszlimok segítségével megszüntetik, legyen egy közös nyelv, amelyen két ostorcsapás között megérti a parancsokat az állattá alacsonyított keresztény európai.

Így vagyunk ma Nagy Jó Uram, 560 évvel Kegyelmed halála után! Egyedül mi magyarok állunk a vártán azokkal a nemzetekkel együtt, amelyek egykor Magyarországon laktak, s ennek okán maguknak követelték, és meg is kapták azt a földet, amelyet Kegyelmed – az élete árán – megvédett a török hódítóktól. S míg 1920-ban ezek ellenségnek tekintettek s halálos gyűlölet volt bennük ellenünk, addig ma ismét, mintha egy ország volnánk, közösen kell, hogy megvédjük határainkat… s ebben egyelőre nincs hiba. Csak a Nagyságod által is ismert oláhok húzódoznak, mert talán jobban rettegnek tőlünk, mint a muszlim hadaktól. Hiszen megloptak minket, s nemzetünk Erdélyben lakó részét immár 96. éve egyfolytában csepülik. Hiába nyújtunk békejobbot, ezek inkább a fokhagymáról is leszokva Sátánnal ölelkeznek semmint, hogy szót érteni igyekeznének velünk…

Ma is zeng a déli harangszó Nagyuram, ma is imára hív a nemzetért, Európáért, amíg be nem tiltja a pápa, mint elavult európai ostobaságot, hiszen zavarhatja a muszlim megszállók pogány fülét… A templomok is egyre üresebbek, mert a papok egy része nem Jézust követi, hanem a földi hatalmakat, a Vatikánt, a pápát. S Jézust épp úgy keresztre feszítenék – ha a pápa úgy akarná –, mint akkor, ott azok a zsidó főpapok… Üres, lerombolt vagy kocsmává alakított templomok, üveges tekintetű, lelküket vesztett európaiak és sátáni, hazug baloldali és liberális csőcselék és milliós nagyságrendű hitetlen, primitív pogány, írni-olvasni nem tudó, a majomtól alig különböző sereg ellen vagyunk egyedül ebben a világban Nagy Jó Uram! S abban remélünk, hogy a Teremtő mellettünk áll, s azt a kevés magyart, aki még tud imádkozni, meghallgatja.
   
Magyarország Kormányzó Nagyura, Hunyadi János!  

Ma nem Kegyelmedért imádkozunk, hanem Kegyelmedet kérjük. Kérjük, hogy járuljon a Teremtő Isten elé, s a többi hős magyarral együtt kérje a Fennvalót országunk és népeink megerősítésére, megtartására. Mert ha Isten és a Nagyurak lelkei nem állnak mellénk, s nem vonják ki kardjukat ismét, s Kapisztrán nem emeli újra magasra a keresztet, akkor Esztergomtól Tövisig porrá lesznek a templomok, s többé senki nem imádkozhat magyar nyelvünkön a Magyarok Nagyasszonyához! Igen! Kérje kegyelmed a Magyarok Királynőjét, Máriát, hogy megmaradt hadainkat ő állítsa csatasorba…

Mert mi még hiszünk Szent István utolsó szavaiban: - „A magyar nép az én népem, s az én népem nem vész el a történelem viharaiban…”


Stoffán György