Új bosszúhadjárat....
Amikor odament egy elmebeteg az öreg
főrabbihoz a Károly körúton, és a fülébe súgta, hogy utálja a zsidókat, azonnal
tele lett a sajtó ezzel az egyébként ellenőrizhetetlen hírrel, és elkezdődött a
canossa járás a hitközségbe. S aki élt és mozgott mea culpázott eme hallatlanul
nagy antiszemitizmus okán.
Csupán ezért hozom fel e kis rémtörténetet,
mert ez is a 21. században történt. Mint ahogyan a múlt század drámai
eseményeit sem azonos mércével méri a politika és a történészek ide-oda húzó
siserehada. Hiszen alig vesznek tudomást a magyar nemzet legdrámaibb
eseményéről, hazánk feldarabolásának tragédiájáról, azaz, a máig tartó, 95 éve
folyamatosan zajló holokausztról, amely borzalom halálos áldozatainak száma
összehasonlíthatatlanul nagyobb, más népek szintén elborzasztó történelme
áldozatainak számával. Ám, nem csak népek, de a népek történelmében az egyes
személyek megítélése is a politika kénye-kedve szerint történik napjainkban is.
Teleki meggyilkolását ma is öngyilkosságként emlegetik, Zadravecz István
ferences püspök működését pedig a keresztényellenes rákosista ideológia szerint
máig antiszemitának vélik, noha szerzetestársai az ő irányítása és közbenjárása
mellett és által mentették a zsidókat és más üldözötteket. Nincs értelme
azonban folytatnom a tényeket, hiszen már az eddig leírt soraim is – minden
bizonnyal – felháborodást keltenek azokban a körökben, amelyek genetikailag
képtelenek nyíltan és őszintén szemlélni a világ-és ezen belül a magyar
történelmet.
Térjünk vissza inkább a mai kor
fájdalmaira, a mai kor hazugságokkal és elhallgatással teli politikájára,
amelynek minden tragédiája és iszonyata a sátáni liberalizmus átkos
következménye: A keresztények szó szerinti holokausztja… a 21. század
keresztényüldözése. Amolyan megkésett bosszúhadjárat, amelyet mindenütt egy eszmeiség hajt és pénzel.
Miről is jutott eszembe a holokauszt
kifejezés? Arról a tűzről, amelyben élő keresztény emberek százait gyilkolja
meg az iszlám… s nem csupán ez a tűz, hanem a szenvedés, amely a
lefejezésekben, és a gyilkosságok különböző fajtáiban valósul meg, vallási
tanításokra hivatkozva. És a világ hallgat. Az európaiak Fotelban ülve
élvezkednek azon, hogy egyelőre nem őket ölik halomra, hogy nem az ő
nyakcsigolyájukat üti bárdszerű késével az elmebeteg gyilkos, s nem az ő
gyermekük fekszik a felschlichtolt halott gyermekkupacban…
Keresztényeket ölnek az iszlámnak
mondott álarcos sátánok, s mindenki csak szánakozik, ingatja a fejét, s
el-elszólja magát, hogy nem lehet legyőzni ezeket, hogy nem lehet útját állni
csak fegyverekkel annak a galád bűnnek, amelyet ezek az embernek nem nevezhető
egyedek szakmányban cselekednek meg az emberiség, a kereszténység ellen. Aztán
kiderül, mert az amerikai külügyér elmondja, hogy bizony ők engedték ki ennek
az embertelenségnek a szellemét a palackból, hogy az ő fegyvereikkel ölnek, s
tán még a kés, amellyel lefejezik áldozataikat, az amerikai hadseregben
rendszeresített túlélőkés…
Le-lebombáznak egy-egy fegyverraktárt,
de a másik képen ismét kilométeres sorokban vonul a tébolyult sereg, a
legkorszerűbb hadifelszerelésekkel Európa felé…
Keresztényüldözés folyik tehát, a világ
minden részén, átgondoltan, akadályok nélkül. Mert nem csak az
keresztényüldözés, amit a képeken látunk, hanem az is, amelyet az unió
államaiban tapasztalunk. Legutóbb Romániában adta jelét a keresztényellenesség
- kormányszinten. A tantervben szereplő vallásoktatást megtorpedózta egy
törvénnyel Ponta, Gyurcsányéhoz mindenben hasonlító csőcseléke. Ezután nem
automatikusan az órarendbe iktatva fogják oktatni a vallást Románia oktatási
intézményeiben, hanem kötelezik a szülőket arra, hogy nyilatkozatban kérjék a
gyermek hitoktatását. Mindegy, hogy ortodox, katolikus vagy evangélikus
hittanról van szó, a törvényt szigorúan betartatják. Lassan ott tartunk, hogy
ez az eszmeiség rátelepszik minden tantárgyra, s a vallási érzékenységre
hivatkozva lassan-lassan „kiirtják” Istent a gyermeki tudatból. Hogyan lehet
irodalmat, történelmet tanítani Isten vagy a kereszténység, a keresztény
ünnepek, netán a Biblia bemutatása nélkül? Ám, legalább nem gyilkolnak ez
esetben – mondhatnánk. Pedig azt teszik! A lelket semmisítik meg az efféle
törvények és (tév)eszmék! Ami néhány évtized alatt odavezet, hogy lesz, aki a
testet is minden lelkiismeret-furdalás nélkül öli majd parancsra. Isten és a
szeretet nélkül az ember már nem az, aminek teremtetett.
Hoffmann Rózsa, száz éve legértékesebb
oktatáspolitikusunk sok nemtelen szidalom, támadás és aljasság ellenére bevezette
a hit és az erkölcstan kötelező oktatását. Ezzel pedig elévülhetetlen érdemet
szerzett abban a világban, ahol akadálytalanul haladhat egy eszement, vérgőzös
sereg Európa, és a Vatikán felé. Történelem ismétlődik az oktatás terén –
Hoffmann Rózsa nevével fémjelezve: a magyarság az a nemzet ismét, amelynek
kormánya és józan társadalma felveszi a harcot Európa védelmében a liberalizmus,
a keresztényüldözés és az iszlám ellen. Mert lehet szépíteni a dolgot, de
eleink jól tudták mitől védték az öreg földrészt, amikor lófő székelyek és
nemes urak, a nép fiai és az egyház papjai fegyvert fogtak az akkori, hatalmi
mámorban tébolyult megszállók ellen, akik halomra ölték a keresztényeket,
égették elevenen azokat, akik nem tagadták meg az Urat. Csak a kor változik, az
ártó eszmék állandóak.
Ám, ma Európa a liberalizmus aljas
ostobaságába burkolózva várja, hogy mikor tekerik hátra a fejét s vágják el a
torkát a vallási érzékenység és a liberális bevándorlási politika
mindenekfölött álló sátáni eszmerendszerének köszönhetően. Mert azt a
gyilkosságsorozatot, és az azt előkészítő keresztényellenes törvénykezést (lásd
Románia!), nem lehet emberi, földi aggyal felfogni. Ez egy sátáni eszme, amelynek
ha nem vesszük elejét, mindent felemészt és elpusztít. Ha Európa és a világ
hallgat, akkor az USA által szabadon engedett vérengzés valóban eléri a
Vatikánt, mint ahogyan elérte a vallásos ortodox román állam történelmi
államvallását is a mai kommunista-liberális bukaresti hatalom vezetésével. Ez az
első román kormány, amely az egységes Románia alig 150 éves történelmében román
nemzet és annak hagyománya, vallásgyakorlása, jövője ellen támadt.
Ennek akár örülhetnénk is, ám nem tesszük… hiszen mi is áldozatai vagyunk e
világméretű, jól szervezett és minden országban a helyi hazaárulók által véghezvitetett
keresztényüldözésnek.
Ádáz harc folyik tehát a józan ész és a
liberalizmus között, az erkölcs és az erkölcstelenség, az élet és a halál
között. Miközben a világ hallgat. Ostobán és kényelmesen. Közben pedig immár az
1944-es események áldozatainál több keresztény lelte halálát azért, mert
megtartotta hitét, hű maradt egyházához és vállalta a vértanúságot. Abban
bízhatunk talán, hogy az ő értelmetlen haláluk nem volt hasztalan, s a ma még
balgán és értetlenül TV-t bámuló ostoba, de halálra ítélt európai milliók
rádöbbennek a valós veszélyre… bár erre kevés az esély. Mert ma a bűn
törvényes, a józan ész elítélendő, és a demokráciát – rajtunk, magyarokon és
kormányunkon kívül – mindenki liberálisnak tartja. Pedig távolról sem
az!
Stoffán György