2011. április 3., vasárnap

Stoffán György: Teleki Pál meggyalázása


Minden esztendőben megemlékezünk Teleki Pál hősi helytállásáról, amellyel példát mutatott a nemzetért felelős vezetőknek. Ám e megemlékezések minden esztendőben fájdalmasak, mert évente egyszer a magyar történészek és áltörténészek leköpik Teleki Pál emlékét egy ostoba és aljas váddal, miszerint a magyar miniszterelnök öngyilkosságot követett el. Súlyos vád ez, hiszen Gróf Széki Teleki Pál már nem tud védekezni, s a valós történelmi tényekkel ellentétben, a történészek annak a politikai hazudozásnak adnak hitelt, amelyet a korabeli politikai félrevezetés indított el. Hiszen lehetett volna-e 1941-ben azt mondani, hogy Telekit a szövetséges német titkosszolgálat megölte? Lehetett volna-e egy olyan országban, amelynek lakossága és értelmisége tudta mi lesz a háború végeredménye, azt mondani, hogy a német érdekeknek megfelelően ki kellett vonni a forgalomból Teleki miniszterelnököt? A válasz egyszerű és logikus: nem!
Később is jól jött a politikának ez a hazug, halott gyalázó állítás, miszerint Teleki öngyilkos lett, hiszen, ha kimondanák a gyilkosság ezernyi bizonyítékkal alátámasztott tényét, úgy a világnak, az Uniónak át kellene értékelni Magyarország II. világháborús szerepét, s többé nem lehetne Telekire azt gyalázatos vádat szórni, hogy ő is felelős a holocaustért.  Ha az igazságról, Teleki kivégzéséről beszélnénk végre, akkor Magyarországot nem az utolsó csatlósként, hanem az első ellenkező szövetségesként kellene említeni, s el kellene ismerni azt a tényt is, miszerint Magyarország az utolsó menedéke volt a Hitler által üldözötteknek. Ám, még ma sem beszélünk az igazságról, nem beszélünk a bizonyítékokról, amelyek a gyilkosság tényét elvitathatatlan hősi halállá emelnék.
Teleki Pált azonban nem kell mentegetni, nem kell bizonygatni, hogy őt megölték. Hiszen a tényt nem kell bizonyítani. Én hiszek azoknak, akik személyesen mondták el nekem az igazat, akik ott voltak a várban azon a tragikus reggelen, és jobban hiszek a Bazilika plébánosának, s jobban a Katolikus Egyház törvénykönyvének…
Teleki Pál halálára azok emlékeznek méltón, akik a hazájáért a meggyilkoltatást tudatosan vállaló emberre emlékeznek. Ő már másodikán délelőtt, a titkárságán ekként említette a várható eseményt: - „ez az életembe kerül”.  Teleki Pált Witz Béla temette, a Római katolikus Egyház szertartása szerint. S az Egyház öngyilkost nem temet! Itt kivétel nincs.
Ma is, mint minden évben megemlékezem a meggyilkolt Gróf Teleki Pálról, és mélyen elítélem mindazokat, akik az immár hetven éve, a minden bizonyíték nélküli öngyilkosságot emlegetik ezen a napon. Mert az hazug és gyalázkodó tévhit. Teleki Pál vállalta, amit tudott előre, s nem menekült el az országból, noha erre lehetősége lett volna.
Adja Isten, hogy a glatzi, ablonczy-i és sok más marxista történész „hivatalvesztése” után jön egy új történész és politikusi generáció, akik hazugságok helyett a valós történelmet ismerik el. Addig is, mi, akik bizonyosak vagyunk Teleki meggyilkolásának tényében, ekként, méltón emlékezzünk Rá halála évfordulóján.