Minden esztendőben
megemlékezünk Teleki Pál hősi helytállásáról, amellyel példát mutatott a
nemzetért felelős vezetőknek. Ám e megemlékezések minden esztendőben fájdalmasak,
mert évente egyszer a magyar történészek és áltörténészek leköpik Teleki Pál emlékét
egy ostoba és aljas váddal, miszerint a magyar miniszterelnök öngyilkosságot
követett el. Súlyos vád ez, hiszen Gróf Széki Teleki Pál már nem tud védekezni,
s a valós történelmi tényekkel ellentétben, a történészek annak a politikai
hazudozásnak adnak hitelt, amelyet a korabeli politikai félrevezetés indított
el. Hiszen lehetett volna-e 1941-ben azt mondani, hogy Telekit a szövetséges
német titkosszolgálat megölte? Lehetett volna-e egy olyan országban, amelynek
lakossága és értelmisége tudta mi lesz a háború végeredménye, azt mondani, hogy
a német érdekeknek megfelelően ki kellett vonni a forgalomból Teleki
miniszterelnököt? A válasz egyszerű és logikus: nem!
Később is jól
jött a politikának ez a hazug, halott gyalázó állítás, miszerint Teleki öngyilkos
lett, hiszen, ha kimondanák a gyilkosság ezernyi bizonyítékkal alátámasztott
tényét, úgy a világnak, az Uniónak át kellene értékelni Magyarország II.
világháborús szerepét, s többé nem lehetne Telekire azt gyalázatos vádat szórni,
hogy ő is felelős a holocaustért. Ha az
igazságról, Teleki kivégzéséről beszélnénk végre, akkor Magyarországot nem az
utolsó csatlósként, hanem az első ellenkező szövetségesként kellene említeni, s
el kellene ismerni azt a tényt is, miszerint Magyarország az utolsó menedéke
volt a Hitler által üldözötteknek. Ám, még ma sem beszélünk az igazságról, nem
beszélünk a bizonyítékokról, amelyek a gyilkosság tényét elvitathatatlan hősi
halállá emelnék.
Teleki Pált
azonban nem kell mentegetni, nem kell bizonygatni, hogy őt megölték. Hiszen a
tényt nem kell bizonyítani. Én hiszek azoknak, akik személyesen mondták el
nekem az igazat, akik ott voltak a várban azon a tragikus reggelen, és jobban
hiszek a Bazilika plébánosának, s jobban a Katolikus Egyház törvénykönyvének…
Teleki Pál
halálára azok emlékeznek méltón, akik a hazájáért a meggyilkoltatást tudatosan vállaló emberre emlékeznek. Ő már másodikán délelőtt, a titkárságán ekként említette a várható eseményt:
- „ez az életembe kerül”. Teleki Pált
Witz Béla temette, a Római katolikus Egyház szertartása szerint. S az Egyház
öngyilkost nem temet! Itt kivétel nincs.
Ma is, mint
minden évben megemlékezem a meggyilkolt Gróf Teleki Pálról, és mélyen elítélem
mindazokat, akik az immár hetven éve, a minden bizonyíték nélküli öngyilkosságot
emlegetik ezen a napon. Mert az hazug és gyalázkodó tévhit. Teleki Pál vállalta,
amit tudott előre, s nem menekült el az országból, noha erre lehetősége lett
volna.
Adja Isten,
hogy a glatzi, ablonczy-i és sok más marxista történész „hivatalvesztése” után jön
egy új történész és politikusi generáció, akik hazugságok helyett a valós
történelmet ismerik el. Addig is, mi, akik bizonyosak vagyunk Teleki meggyilkolásának
tényében, ekként, méltón emlékezzünk Rá halála évfordulóján.